Ki gondolta volna?

Nos az egész úgy indult, hogy felkeltem ötkor, aztán felszálltam arra a vonatra, amiről azt hittem, hogy 6:05-ös, de rá kellettjönnöm, hogy az igazából 5:50-es, de sebaj, így legalább megtapasztalhattam, milyen az, amikor még a Westend is zárva van. Összeszorult gyomromnak szüksége volt még egy kis megpróbáltatásra, végül nem is volt olyan rossz az a baconos toast, de az a 3 dl kávé amit rámtukmáltak, na az nem kellett volna. Mindegy, azt hiszem senki nem erre kíváncsi...

Szentkirályi utca 32/a, 8:39

Álldogálok az épület előtt, be kéne már menni, nem könnyű, annyi minden múlik ezen a napon, és annyira szeretném, na, ne szenvedj, indulás...

Aula, 8:58

Páran ülünk az aulában, van, aki vágónak készül, nekik is ma volt a felvételi, és vannak sorstársaim, találgatunk, mi várhat ránk. Megjelenik az ajtóban Máté Krisztina és Bárdos András, nagyon jókedvűek. Bárdos András annyit kér, hogy legyünk természetesek, ne akarjuk magunkat megjátszani, és ne izguljunk, legyünk ügyesek. Lassan felmegyünk a felvételi tényleges helyszínére.

Második emeleti liftajtó előtt, 9:00-10:30

Itt várunk, én az ötödik vagyok. Nem merünk rátapadni az ajtóra, csak párszor hallottunk hangfoszlányokat más filmjéből, egyszer pedig valaki énekelt, mint kiderült nem kell mindenkinek, csak ő szabadidejében énekel, ezért kérték meg őt, mutassa meg, mit tud. Lassan 10:30, az ötödik jelentkező következik.

Mielőtt bemennék

Én úgy gondoltam, ezen a fordulón csak Fekete Ibolya és Máté Krisztina lesznek ott, de már kiderült számomra, hogy Bárdos András is, később pedig az, hogy Gothár Péter is és Vitray Tamás is.

Marosvölgyi Judith szobájában, a felvételi helyszínén

Mosolyogva köszönök a benn ülőknek, ők mosolyogva köszönnek vissza. Bárdos András már nincs benn, vizsgáztatja a saját osztályát. Fekete Ibolya kínál hellyel, majd megkérdezi, miket írtam az előző fordulón. Megtalálja a dolgozatomat, megkérdezi, hol dolgozom, mikor érettségizem. Én erre mondom, hogy idén érettségizem, és itt következett az első olyan momentum, amiről nem tudom eldönteni pozitív-e vagy negatív. Ki gondolta volna? - csodálkozik Máté Krisztina. Megkérdezik, hova adtam még be a jelentkezésemet, én felsorolom, kezdem az Iparművészetivel, erre mondják, hogy igen, emlékeznek rá,említettem az első fordulón abban a feladatban, ahol le kellett írni legnagyobb sikerünket és kudarcunkat. A többi szak felsorolása után megkérdezik, hogy mindenféleképpen a kommunikáció érdekel-e, majd arra kíváncsiak, van-e ennek valamilyen előzménye. Említem a képújságot, az újságot, a rádiót. Mesélek arról, milyen érzés fog el, amikor tv-stúdióba lépek... Megkérdezik, hova helyezném magamat a mai tévézésben, erre azt válaszolom, Lévai Balázs műsorai, műsorötletei tetszenek, olyasmiket készítenék én is. Megnézik a filmemet, így végre hozzám szól Gothár Péter, mikor beteszem a DVD-t, mondja, hogy jó lesz, elindult. A film közben nem mertem nézni az arcokat, nem is jött volna ki jól. A film után Máté Krisztina megkérdezi, Kispál-e a zene alatta, és hogy szeretem-e, én azt válaszolom,inkább a mondanivalója miatt választottam, nem rajongásból. Kérdeznek még arról, mit olvastam mostanában, melyik a kedvenc filmem. Ezután következik az, amit a második kérdéses momentumnak hiszek. A tanárnők végeznek a kérdezgetéssel, megkérdezik Vitray tanár urat, van-e kérdése. Válasz nem érkezik, megkérdezik még egyszer. Nem, nincs kérdése. Nem tudom, ez pozitív-e vagy negatív.

TV-stúdió

Már csak, annyi a feladat, hogy beszéljek a kamera előtt kb. 2 percig angolul bármiről. Ez az, amire nem emlékszem, remélem megvan a 2 perc, remélem kiderül, hogy tudok angolul, vagy mi.

Zöld lámpa, piros lámpa, adás, kamera, már nemcsak számom, hanem nevem is van, a héten kiderül, ááááá....