vasárnap, június 15

"Nagy lesz az út..."









"Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál,
Hol van a tűz, hova lett a mindig sóvár régi láz,
Az a régi égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek?"

Fáradt vagyok, kicsit elegem van. Belefáradtam az érettségibe, pedig még csak holnap lesz a töri, ha szerencsém lesz, és nem keddre osztottak be. Leginkább a nagy semmit csinálnám most egy darabig, de akkor meg az lenne a bajom, hogy nincs, aminek meg kéne felelnem.
Fáradt vagyok, nagyon elegem van, mindig jön valami, amire várni kell, ami tolódik, ami csak majd lesz, ami miatt megint nem tudom, mi következik...

"Nagy utazás, azt mondtad hogy ez az élet, s nem halunk meg,
Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz,
Tőled kaptam, majd meg haltam, majd el égtem én."

Mostanában sokat álmodom azt, hogy a Nyugati pályaudvaron felszállunk a vonatra. Pontosan nem emlékszem arcokra, csak arra, hogy osztálytársakkal készülünk valami nagy útra, de érdekes módon eddig még sosem indultunk el, csak mindig felszállunk, örülünk, hogy együtt utazhatunk, elemózsiát cserélünk, mosolygunk, és én mindig úgy ülök, hogy ha elindulnánk valaha, háttal ülnék a menetiránynak. Tegnapelőtt azt álmodtam, hogy a Szalma Csárda mellett körözök kocsival a Duna-parton. Azt látom a kocsiból, hogy az étterem előtt Uzonyi tanárnővel beszélgetek arról, miért nem vettek fel, és ő azt mondja, hogy "azért mert..." - és itt véget ért az álom. Ő ezt onnan tudja az álmomban, hogy egy ismerőse mondta neki, aki felvételiztetett. Látom leírva a nevét is, valami Tamás, az is lehet, hogy a vezetékneve az, akkor eszembe jut, hogy ja, tényleg, néztünk valami videót vele/róla magyarórán. Közben a háttérben azt látom, hogy a Mária Valéria híd az egyik percben felrobban, a másikban már újjáépül, mire szólnék a tanárnőnek, hogy mi lett a híddal, már újra áll.

"Mivé legyek most nélküled,
Hová megyek így nélküled?
Te meg csak ülsz fáradtnak tűnsz,
Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek?"

Tudom, hogy nincs vége a világnak, hogy nem vettek fel, de mégis sokszor eszembe jut, mi lett volna ha mégis. Olvasgatok róla a neten, milyen további képzéseket indítanak, mi lehet az emberből, ha ezt elvégzi. Egyre jobban akarom. Senki nem ígérte meg, hogy felvesznek, csak olyan szép volt már az, hogy eddig eljutottam, olyan jó lett volna...

"Nagy utazás, a vonatunk újra indul,
Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,
induljunk el hát megint,
Gyere velem most az ígéret szerínt!"

Tudom, lesz rá lehetőség, tudom, hogy akkor is jelentkezem majd újra... Csak még nem vagyok rá alkalmas, még nem vagyok érett hozzá...

"Nagy lesz az út, de mi ugye még se várunk
A vonatunk nekilódul, újra száguld, régi láz, hajtja az régi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

Elindulunk, elindulunk, az éjbe megy a vonatunk,
S az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka,
Vonatunk kattogó zaja.

Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad.
Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk,
Nagy utazás az életünk.
Nagy utazás."

Ez az út legalább egy évvel "nagyobb" lesz, vagy ki tudja.
Egyébként nem vagyok depis , csak az elegem van mindenből érzés lett rajtam úrrá. Holnapra elmúlik...

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

"azért, mert"... mert eddig nem voltál egészen biztos magadban. Most már tudod, mit akarsz, és jövőre el is fogod érni. Majd beszélek "Tamással", ha találkozom vele, de nem hiszem, hogy szükség lenne rá.:))

gborz írta...

fűnyírás közben ezt hallgattam és valahogy te jutottál eszembe róla. amikor 3 perce leültem ide és láttam a podcast címét, nem hittem a szememnek.
egyébként nem hiszek a telepátiában...

Névtelen írta...

tegnap nekem is önkéntelenül eszembe jutott pont ez a szám, pont veled kapcsolatban! erre egy kedves ismerősöm mesélte, hogy pont ez van a blogban. hihetetlen.

GbZ írta...

Az oké, hogy van olyan, aki névtelenül ír, mert voltam olyan kedves, és megengedtem :-), de legalább a megjegyzés szövegéből derüljön ki, hogy ki írta, mert így olyan rossz... (Az első megjegyzés például ilyen szempontból hibátlan :-)) Köszönöm
Ui.:Bár vannak sejtéseim a 3. megjegyzés írójának személyével kapcsolatban...