Ó, hát már régen imádom kritizálni az embereket. Ki nem? Persze annyira nem vagyok dög, hogy minden elesettet kritizáljak, sőt, inkább azokat szeretem osztani, akik megérdemlik, vagyis szerintem megérdemlik. Nincs is annál jobb, amikor ül az ember valakivel/valakikkel, és semmi mást nem csinál, csak nézi az embereket, és persze nem hagyja szó nélkül a feltűnőbb egyedeket. A játék nem kockázatmentes, hiszen meghallhatják, észrevehetik, hogy ki vannak beszélve, sőt, azt is mérlegelnünk kell a játék megkezdése előtt, hogy oda-vissza játékról van szó, tehát nem kell meglepődni, ha magunkról is érdekességeket hallunk vissza. Egyértelmű, hiszen másoknak mi is mások vagyunk, s néha kíváncsi is lennék, mit mondanak rólam, mindegy, majd egyszer...
Milyenek az emberek? Persze, sokfélék. Hatmilliárd verzió, az ugye eléggé sok, nem? Á, inkább nem kérdezek, mert egyszer azt mondták nekem, vagyis egy ember mondta, hogy az olyan komolytalan, bár nem ezt a szót használta, csak sajnos már nem emlékszem pontosan a szóra. Bárcsak eszembe jutna, galambocskáim! Szóval emberekről írni biztos jó, mert az olyan, mint amilyen a víz energiaforrásként: megújuló. Sose fogynak el, legfeljebb én fogyok el egyszer, de majd akkor kritzál más másokat, megfigyel más másokat. Amikor az ember embert rajzol, akkor ugye sokáig nézi, figyeli, s ha meg sem szólal a modell, sokat meg lehet tudni róla miután három órát ült. Csak a rajz, csak a megfigyelés alapján. Nos, ilyenben volt már párszor részem, meg különben is rég szeretnék már szólni az emberekhez, szólni az emberekről...
Pont, pont, vesszőcske, meg a többiek, ugyebár. Annyian mondták már nekem azt, amikor én előjöttem azzal, hogy embereket is rajzolok, hogy jaj, én elakadtam a pont, pont, vesszőcskénél, de abban nagyon jó vagyok. Talán még jobb, mint te - teszik hozzá. Mintha a rajz egyébként nem pontokból meg vesszőcskékből épülne fel az én esetemben is. Csak én addig húzom azokat, addig javítom, addig gyűröm, amíg olyan nem lesz, legalább egy része a képnek, mint az ember, s én sem látok belőle többet, de tényleg, csak legfeljebb én kíváncsi vagyok rá, ennyi...
Szóval nem fikázásról fog szólni az egész, csak ez így olyan figyelemfelkeltő, kicsit talán bulváros, de még talán éppen elviselhető. Szóval jön velem szembe valaki az utcán, esetleg hozzám szól, mert dolga van velem, aztán ha nem is névvel, nem is konkrét lenyomatával, de találkozhat ebben a sorozatban. Inkább olyan pont, pont, vesszőcske rajzot készítek majd betűkkel. Mert jól esik. Azt pedig mindenki döntse el az egyes részek olvasása után, hogy a sorozat címe, vagyis az Emberek után éppen felkiáltójel, kérdőjel, pont, (kettős)pont, vagy vesszőcske hiányzik.
Szóval, hamarosan nagyon fogok figyelni, vagyis eddig is figyeltem, csak most nyoma is lesz, aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése