Tegnap elgondolkodtam rajta, mennyire kell hasonlítania egy blognak egy valóságshow-hoz. Talán kell, egy picit. Csak az a kérdés, hogy mennyire tudja egy ember magát úgy figyelni, hogy úgy nézzen ki, mintha kívülről is látja magát. És jó az, ha az ember magát elemzi minden percében? Mit miért csinálok, mi voltam, mi leszek? Kinek jó ez? Talán másnak, bár az sem biztos, de nekem szinte biztos, hogy nem mindig jó. Nem jó mindig azon görcsölni, hogy amit most csinálok, az mennyire felel meg egy olyan szabályrendszernek, amit én teljesen tökéletesnek és követhetőnek tartok olyan pillanataimban, amikor eszembe sem jut, hogy ezek valaha engem akadályozhatnak majd. Talán nincs is annál egyszerűbb, mint mindent megtiltani magamnak, hogy később ne legyen lelkifurdalásom azért, mert valami nem sikerült. Szépen becsapom magamat, az nagyon megy.
Most is egy szabály jut az eszembe, ami szintén saját alkotás, de most csak azért jutott eszembe, hogy megszegjem: most akkor sem írok hosszabbat, ha csak ennyi jutott eszembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése