A majd végre most lett

Megint azt mondom magamban, hogy nem érdekel, hogy mi dolgom van, akkor is írok. Egy logika házi miatt nem fogom elhanyagolni azt, amit szeretek, főleg azért, mert a logikát kimondottan utálom, ha mafhoz híven akarom megfogalmazni, és úgy akarom, mert megérdemli, akkor azt mondom, hogy azért utálom a logikát, mert csunya.
Ma reggel nagyon korán keltem, ötkor, bár ez kedden nem olyan meglepő, sőt szerdán és csütörtökön sem. Amikor kimentem az utcára, ismét észrevettem, hogy a csillagok még nem mentek haza, és én majdnem visszafordultam, hátha csak tévedés, hogy felébredtem és igazából álmodom, és ha visszafordulok, akkor az igazából azt jelenti, hogy megfordultam az ágyamban, kicsit felriadok, de aztán vissza is aludhatok, s aludhatok akár hétig is. Amikor már biztos voltam benne, hogy sajnos a valóság az, amiben közlekedem, gondoltam, akkor kinyitom a szemem, hátha szükség lesz rá az utcán.
Nem is tudom, mi vezérel engem ilyenkor, persze a megszokás, anélkül már biztos egy árokban végeztem volna, amilyen szinten koncentrálok és olyankor hajnalban mindenre, csak arra nem emlékszem már, mire. Vagyis arra emlékszem, azt terveztem, írok a vonaton, az 5:48-ason egy olyan bejegyzést, aminek az a címe, hogy Hajnalban közelebb az álom, de aztán rájöttem, hogy ezt inkább versben tudnám megírni, viszont versbe nem írunk olyat, hogy SZFE, két lépéssel később leesett, hogy nem is tudok verset írni, s ha néha azt is állítanám, vagy versnek látszó tárgyakat tennék fejem vitrinjébe, vagyis ide, akkor hazudok és monnyak le, mert azokat igazából nem versírás céljából szülöm, hanem csakúgy jönnek, és általában nem egyedül, hanem dallammal együtt. Mostanában vagyok olyan önző, hogy ezeket valamilyen módon fel is veszem, mivel nem tudok kottázni sajnos. Persze ezeket a felvételeket már végképp csak saját célra készítem, az már mégiscsak túlzás lenne, ha ezeket is ideraknám ide lőjetek felirattal.
Ma többször eszembe jutott, hogy írnom kéne, majd, majd írok, csak érjek haza.
Írni akartam arról is, hogy vajon milyen az az ember, akire azt mondják, hogy érett. Az Astoria és a Deák tér között az ember tehet ilyet, hiszen a BTK-tól indul el, s egészen a haza bölcséig jut. Szóval nem is értem, akarok-e érett lenni valaha. Eme elméletem meglepő módon tévés példával tudnám szemléltetni, bár még semmiféle elméletet nem említettem, mindegy, magyarázat következik.
Ha a tévében valamit szavazásra bocsátanak, s miért is nem tennék, van benne pénz dögivel, szóval akkor hagyják, hogy a néző minél többször szavazhasson, minél többször elmondja véleményét, minél több pénzt csengessen. Egyszer csak azonban lezárják a szavazást, nincs tovább, hiába is lenne még bárkinek is véleménye, hiába költene bárki 300 forintot arra, hogy aztán esetleg nyerjen egy mp23-lejátszót. Mire akarok kilyukadni? Ha én érett vagyok, akkor bizony én a szavazás lezárta utáni állapotba kerülök, vagyis semmi nem módosíthat, semmi nem alakíthat. És ez mire jó? Olyan megfontolásból mertem én ezt megemlíteni, hogy az érett szó egy befejezett melléknévi igenév, vagyis tényleg olyan mint egy lezárt szavazás, többet hozzá se isten se ember nem nyúlhat. Szóval én inkább lennék érő, csak akkor meg megint ott tartok, hogy akkor miért nem kellettem idén a Szfentkirályi utcába...
Tudom, megint az az egy lemez, ami mostanában itt forog... Jó, annyi módosítással, hogy ez már nem a Blue'n'Orange zenekar előadásában szól, hanem a Free zenekar felfogásában, annak is bölcsész remixében.
Most pedig más téma: már-már médiumnak érzem magam. Hazafelé a vonaton motoszkált a fejemben Beaune személye, aztán találkoztunk is, és jó volt beszélgetni egy kicsit. Aztán elindultam hazafelé, s megörültem, mikor egy sárga Skodát láttam a Tesco-nál, de végül azt hiszem, nem ZM-éké volt. Gondoltam magamban, milyen vicces lenne, ha ezek után szembejönne egy Picasso, amiben mondjuk egy fizikatanár ül. Ki integetett nekem a Park Centernél, na?
Egyébként ma retotika volt az első órám, az ottani tanárom Mamira emlékeztet, délután meg emberi természet, az ottani meg nekem tiszta Puszinyuszi-Veheted_az_ásót-Huszárik néni.
Azt hiszem a dékáni szünnapon nekem sürgős dolgom lesz a Wesselényi utca környékén...