Március 2-8.

A J az japán császár a P pedig pipás pópa

Ezt az Álmodozások korában láttam az SZFE-n. Nem tudom miért, de olyan viccesnek találtam, hogy a betűket így jegyezték meg morzéül, eszembe jutott, hogy mi pedig hogyan jegyeztük meg Ani nénivel a verslábakat. Máig tudom, pedig abszolút nem használom, csak nem írom le őket, mert titok, senkinek nem szabad elmondani.

"Fel kéne gyújtani egy bankot!"

Két férfi beszélgetett a Combinón, hogy nem szerveztek még semmit 15-ére, nem lesz semmi érdekes. Eddig még azt is gondolhattam volna, hogy na, nem tetszik nekik az állami ünnepség, vagy egyéb rendezvénnyel nem elégedettek. A következő mondatuk után rájöttem, nem erről van szó: "Fel kéne gyújtani egy bankot! Abból tanulnának, akkor észre vennék magukat!" Ja, mondom, akkor mindent tudok, szó sincs arról, hogy azzal van gondjuk, hogy Dobó Kata is szerepel majd...
Ide tartozik egy másik eset is, pár fiatal szállt fel ugyanerre a villamosra, s elkiabálták magukat, (viccből vagy nem viccből?) hogy pénztárcákat és "mobiltelefonokat elő!" Inkább nem folytatom, legszívesebben nem vettem volna észre a bőrszínét az egyiknek. Hozzátenném, hogy ebben a helyzetben én sajnáltam a legjobban, hogy ilyet kellett látnom...

Tavaszodik, lágy az idő, indiánnak sípolni köll...

Minden pesti utcasarkon playback sípolnak az indiánok. Múlt héten még csak metrót építettek a Keletinél, tényleg jön a tavasz.

"Az esélyre komoly siker van." (OV)

Pénteken hazafelé az Orbán-beszédet hallgattam az Info Rádión. Retorikán azt tanultam, vagyis ezt csak tanították, hogy Orbán az egyik legjobb kortárs szónok. Később azt tanultam retorikán, hogy "szónok csak becsületes ember lehet". Imádom, ha valaki úgy beszél ötven percet, hogy igazából nem mond semmit...

Ezzel a műsorszámmal egyre gyakrabban {találkozhat} az idetévedő. A mobilomba írom be csak hívószavakkal, mit láttam, mi történt velem a héten, végül hétvégén összegzem itt, a Jegyzet Elekben.