GubóZó
Ülök, és karaktereimet keresem karakterekkel.
Küzdök, és elhiszem, amit én sem hiszek el.
Magamba fordulok, aztán rájövök, hogy nem jó hely,
Később újra rájövök, egy jófej
Lakik bennem,
De nem tudom, mit kell tennem,
Hogy az legyek,
Kit a döglegyek
Csak tisztelegve köpnek majd,
Utálom, ha rám testálja más a bajt.
Bölcsésznek hívnak, de nem vagyok az,
Nincsenek bölcsészek, mert mindenki az.
Ki nem bölcsészként él,
Önmagától fél.
Én nem félek
Bevallani sem, mit magamról gondolok,
Még akkor is, ha olykor beGubóZok:
Én vagyok író, bíró, síró és nyíró is,
S mire csak olykor ébredek rá, hogy híró is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése