Igazából nem is gondoltam én erre, hogy ma ennyi impulzus ér majd. Vagyis tegnap, mire írom, már tegnap lesz, a Himnusz is jócskán véget ért. Azt hiszem, ennyi kedves sms-t, e-mailt, telefont régen kaptam, vagyis egyszerre még nem is kaptam, az az igazság.
Arra ébredtem szokás szerint, hogy nyolckor megszólal a telefonom: "Zúzd le a vekkert, pattanj ki az ágyból, elég legyen már a durmolásból...", én megnyomtam rajta x-szer a középső gombot, tehát x-szer 10 percenként kezdte újra. Végül bekapcsoltam a telefont, miután betöltött, már 4 sms visított rajta. Azt játszottam félálomban, hogy kitalálom, kik írhatták, nos, nem nyertem egyszer sem. Aztán még sok jött, egész nap vigyorogtam. Egy-egy rövid üzenet úgy fel tudja dobni az embert. Egy-egy. Rövid üzenet. Egy hívás olyantól, aki már 6. éve szerves része az életemnek, jóban vagyunk, de nagyon nem köszöntöttük eddig egymást, s ha meg is láttam a telefonkijelzőn a nevét, tudtam, munka miatt hív. Ma rögtön éreztem, hogy nem azért hív, mikor ő csörgött, s olyan jól esett. Jó, ha az ember kicsit úgy érzi, hogy azért fontos, na. Jó volt ma a brassói is, amit én kívánhattam. A Snickers, amit azért vettünk, rögtön kettőt, hátha nyerek Sziget-jegyet. Nem nyertem, de nem adom fel. Aztán kaptam ma a felvitől is mail-t, megmutatták a pontjaimat, ha már esetleg elfelejtettem volna, hogy volt idén is felvételi. Érdekes, hogy hamarabb kiestem, mégis több idén a tavalyinál. Mindegy, már csak a 23-át kell kibírnom, meg azt az sms-t, aztán egy kicsit nem zaklatnak majd.
Megnéztük a Gettómilliomost, nagyon tetszik. A zenéje, az, hogy ott van benne a tv, a kameramozgások, beállítások, meg a happy end is, mert azért nem adták ingyen.
És még az is volt ma, hogy feltűnt valaki, aki teljes mértékben levette magát a térképünkről 1-2 hónapja, és még ő van megsértve, hogy nem vagyok kedves. És zaklatva érzem magam, de az más.
