Emlékeztetőül

Ezt szokták mondani a sorozatokban, amikor új évad kezdődik, csak az a különbség, hogy akkor azért mondják, mert a nézőt akarják emlékeztetni arra, hogy mi történt az előző évad végén, tehát olyanra utal, amiről tud a befogadó, én meg olyanra utalok, amit csak én tudok.

Szóval kimaradt fél év. Ezalatt a fél év alatt akárhányszor nekiálltam újra írni ide (persze ennek látható eredménye nem lett), mindig le akartam írni mindent, ami addig történt velem, de ugye nem írtam róla, és valahogy mindig ez vetett véget a próbálkozásaimnak. Így most úgy gondolom, nem akarom görcsösen leírni, mi is volt meg hogy is volt, majd ha előkerülnek, majd leírom, ha meg nem, akkor lehet, hogy nem is voltak olyan fontosak.

Na jó, azt még elmondom, hogy úgy terveztem, hogy egy frappáns elköszönő posztot fogok írni, amivel lezárom az életem egy szakaszát, a blogolást, és azt, amivel a blogolás összekapcsolódott az életemben, a felvételizést. Akkor még úgy terveztem, hogy azért hagyom majd abba a blogolást, mert annak az időszaknak vége lesz, aminek az elején elkezdtem ide írni, de rá kellett jönnöm, hogy annak a korszaknak másképp lett vége, mint ahogy vártam, de nem nem másképp, mint ahogy szokott. Így maradtam itt, maradtam ilyen, amilyen vagyok, azt meg már nem bánom, hogy nem vettek fel, mert sokkal közelebbről láttam sokkal furcsábbakat, mint azt bárki képzeli, csak már annyira unom magam is ezt a témát, hogy nem akarok nekiállni most itt fröcsögni, hogy ez meg az a hibás, meg ez meg az a protekciós satöbbi.

Tulajdonképpen nem történt csoda, hiszen eddig bármilyen tv-vel kapcsolatos dologba kezdtem, mindig meghallgathattam egy-egy példabeszédet az aktuális megmondóembertől, amikkel arra utaltak, hogy ha nem azt kapod itt, amit elképzeltél, akkor nem mi vagyunk a hibásak, hanem te, nem nekünk kell hozzád idomulni, hanem vagy neked hozzánk, vagy neked kell más helyet keresni magadnak. És értették ők ezt a szentenciát a kereskedelmi televíziózásra, és kezdem megérteni, kezdem látni, hogy igazuk volt, csak valahogy nem jó csalódni.

Csalódni persze sose jó, se valamiben, sem pedig valakiben, azt meg ugye végképp nem szeretni az ember, ha egyszer csalódott valamiben és valakiben. Nem baj, ezek az időszakok jók az újrakezdésre, főleg akkor, ha az ember 21 éves, és mint tudjuk 7 évente lecserélődnek a sejtjeink, szinte újjászületünk...

Szóval innen folytatódik az új évad. Nem lesznek kereskedelmi céljaim most se, nézik ahányan nézik.