Posztálytalálkozó

Kicsit sűrű volt a tegnap délutántól mostanáig terjedő időszak. Tegnap fodrász, ami nekem azért nagy procedúra mindig, mert túl sok idő telik el míg, hogy rájövök, hogy már elviselhetetlenül hosszú a hajam, aztán még meg is kell szervezni azt hajvágást, a nagy napon pedig szinte mindig még inkább elegem van, hiszen akkor döbbenek csak rá igazán, hogy nem elég, hogy hosszú, de percről percre sűrűbb is. Miután a fodrász elvégezte a munkáját, akkor kezdődik a posztfodrászat-szindróma, mert akkor meg tiszta haj mindenem, és most még haza sem tudtam menni, mert ugye szinte rögtön utána vette kezdetét a kvázi osztálytalálkozónk, amely szervezés szempontjából nekem az első és egyben utolsó is volt a túlzott érdeklődés miatt. A már-már kellemetlenné váló találkozás után (nem a megjelentek, hanem a nem megjelentek miatt azzá váló) megnéztük a tűzijátékot, amit évről évre egyre alacsonyabbról lőnek, lassan már fel kell mászni a Kuckländer-re, hogy látni lehessen valamit az egészből, bár pont tegnap fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy ugyan minek van erre az egészre szükség, aztán rá is jöttem, hogy ugyan, milyen vagyok már, hát ha sose ünnepel/emlékezik az ember, akkor milyen hazafiatlan ősbunkó lesz belőle. Miután a majd' negyedórás késéssel kezdődő tűzijáték lezajlott, átverekedtük magunkat a főút kellős közepén a térre, s miután a téren találtunk magunknak egy olyan helyet, ahol kevésbé éreztük magunkat heringnek, letáboroztunk Demjén hallgatni. Nos, vannak, akik tudni vélik, hogy playback volt a koncert, szerintem nem, annyira mondjuk nem vagyok oda Rózsi bácsi művészetéért, arról csak a popkultúra tehet, hogy majd' minden dalát felismertem az első pár hang felcsendülése után, s ezek közül jónéhánynak tudtam a szövegét is. A szövegekről pedig annyit, hogy azért csak van valami haszna annak, hogy már két éve bölcsülök, hiszen olyan elemzések pörögtek bennem egy-egy szám hallatán, hogy lassan érdemes lenne egy kurzust indítani az egyetemen mondjuk A magyar popdalok szövegeinek elemzése, avagy hogyan írjunk 25 szó felhasználásával 25 lemezre való nótát címmel, én biztosan felvenném az órarendembe, na jó, ha pénteken lenne, nem biztos, a jó egyetemista pénteken nem megy iskolába, és hogy ne kelljen lógnia, inkább nem vesz fel péntekre semmit, csak a tiszta lelkiismerete miatt.
Ez még csak a tegnapi nap volt, következzen a mai, hajnali egykor közepes sült krumplit ettem a Belfrit-ben belga fűszersóval vagy mivel, aztán valamikor haza is kerültem, s ismét nagy filozofálást tartottam hazafelé, ilyenkor, amikor éjfél után hazafelé gyaloglok általában igen magvas gondolatok kerülnek elő agyam girbegurba tekervényeiből, s mire az Aldi parkolójába érek, általában rájövök, hogy én aztán vagyok valaki, nekem aztán vannak elveim, én mindent jól csinálok, csak a világ gyomra nem veszi be ezt elég jól. 10 körül már felkeltem, megkaptam a reggeli kávémat, aztán átmentünk Párkányba a vásárlásmániás nővéremékkel a Billába ojrót költeni, láttunk Dots névre keresztelt Pöttyös Túró Rudit igen drágán, meg Fekete Laci bát a hídon, most nem integettem neki, pedig állítólag szereti. Ezek után Lábatlanra mentem füvet nyírni, hogy lássák az emberek, mennyire fájt, hogy eddig nem bontakoztathattam ki (most is létező allergiám miatt) a művészet eme válfajában tehetségemet, egy szívet nyírtam a kert egyik részére.
Most pedig mindjárt vége ennek a napnak is, és a szobámban még mindig rend van és még mindig blogolok is. Ebben a pillanatban még talán jól is érzem magam. Ez meg akár lehetne egy Nyári élményem c. fogalmazás az általános iskolában. Már csak egy rész van a Skins-ből, mi lesz velem?!

Ez pedig egy pontosan két évvel ezelőtt készült kép, az akkori augusztus huszadika, akkor minden más volt még...