A születés majdnem nem sikerült. A nyakamon háromszor csavarodott a köldökzsinór. Július 20. 13:50. Az első bejegyzés. 14:10, amikor már megnyugodhattak...
Az életem ébredése sokszor visszatér egy-egy nap ébredésekor is. Álmomban alagútban járok. Legutóbb, amire konkrétan emlékszem, egy tv-stúdió. Lottósorsolásra mentem oda, fények és színek közé, a számokkal az ember itt nyerhet, vagy bosszankodhat, hogy már megint kidobta az ablakon a pénzt. A stúdióba barlangszerű járaton lehetett lejutni. Mindig is féltem a bezártságtól, de álmomban is tovább mentem addig, ameddig csak bírtam. Egyre szűkebb a saras barlangfal, egy kacskaringósabb az egész, de én el akarok jutni a tv-stúdióba. Csak arra emlékszem, hogy valahogy eljutottam oda, bár arra már nem emlékszem, milyen lottót sorsoltak, ki vezette a műsort, milyen számokat húztak, mert akkor biztos megjátszottam volna a számokat a valóságban is. Felébredtem, és azon vettem magam észre, hogy tűzforró kávét iszom, a szemem nehezen nyitom, talán egy kicsit le is izzadtam álmomban. Tudatalattim üzenetét elfelejtem egy napra, vagy az is lehet, hogy csak sokkal később jut eszembe az egész, ha eszembe jut, mint most.
Ébredés után egyre többször érzem azt, hogy jobb lenne a logikátlanul logikus világban élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése