Tények különkiadás

Kedves Naplóm!
Tudom, régen szólítottalak már, régen beszéltem hozzád, de nagyon elfoglalt voltam az utóbbi pár napban. Most azt gondolhatod, rossz a lelkiismeretem emiatt, de azt hiszem, nem így van. Olyan dolgokat láttam, hallottam, éltem át, amelyek után még az is megéri, ha egy kicsit haragszol rám.
Csütörtök délután magyart tanultam, ami esküszöm jól is esett. Az elsős könyvvel ismerkedtem közelebbről, és rá kellett jönnöm, hogy nem is olyan lehetetlen tervem az, hogy mind a négyet átnézem még írásbeli előtt. Tudom, ez még nem zárja ki azt, hogy Neked is írjak, de sajnos nincs egyeduralmam a gépnél. Még.
A pénteki nap egy élmény,- és "sztárparádé" volt számomra. Már hetek óta erre a napra vártam. Millenáris Fogadó, tavasz, tévé, újság, rádió, na meg az a Nintendo DS, vagy mi. Azon a napon azt gondoltam, ennél jobb már úgysem történik velem a héten. A képek és a videók magukért beszélnek a munkahelyi weboldalon.
Leszek olyan önző, kedves Naplóm, hogy ismét nem a Te lelkeddel fogok foglalkozni, hanem azt az élményt írom le, amit szombaton éltem át.
Nem úgy indult a nap, ahogy elképzeltem. napsütést akartam, meg tavasziasan akartam felöltözni, aztán az lett belőle, hogy felkelni sem akartam az eső miatt, és olyan nehezen közlekedtem reggel 7 előtt a buszvégen. Nemcsak nekem volt nehéz a járás-kelés, hanem egy nőnek is. Nagyon visszataszító látvány volt, de muszáj leírnom, ígérem, lesz még jobb is. A nő a buszvég egyik padjánál ült saját vizeletében, és felkelni próbált, kevés sikerrel. Aztán egyszer csak sikerült neki felkelni, de azzal a lendülettel nekidőlt a mellette álló busznak. Nagyot koppant. Én nagyon sajnálom az ilyen embereket, de megérteni nem tudom őket. Mindegy is. Ez is hozzátartozott. Aztán felszálltam a Visegrádon által menő pesti buszra, ahol a buszsofőr kb. kiröhögött, hogy oda szálltam fel, és nem a Dorogon át közlekedőre. Nem érti, hogy én a Júliával megyek ma felvételizni?!? Aztán szálltak a buszra hihetetlenül K.E.dves utasok, igen, má' megint. Hihetetlen. Szerintem én ha vonatjegyet, ha buszjegyet veszek, nekem már belekalkulálják az árába a sóvárgási díjat is. Megismétlem, hihetetlen. A Színház- és Filmművészeti Egyetem televíziós műsorkészítő szakjának helye pedig abban az utcában van, ahol nekem fogat szabályoztak, ültettek, gyökeret kezeltek, ültettek. Az egyetemen kedvesen leültettek minket, megkaptuk a 12 oldalnyi "tesztet". 48 feladat, jó pár kifejtőssel együtt, de olyan élvezet volt kitölteni, hogy azt elmondani tényleg nem lehet. De erről később, most megszakítjuk adásunkat, Tények különkiadás következik, vagyis a tesztlapok kiadása után az következett. Az amúgy is furcsa tévés légkörben izgatott felvételizőket a következő történés zaklatta fel még inkább ugyanis. Egyszer csak egy nagyon ismerős de borostás ember lépett be a terembe. Hoppá, ez a Bárdos - gondoltam magamban. És tényleg ő volt, megkért minket, hogy ne csaljunk. Kérdem én, hogy? Na mindegy is. Aztán jött a másik meglepetés. A tesztek kitöltése előtt még két hölgy is meglátogatta a 42/b jelű tantermet. Fekete Ibolya, filmrendező vagyok - mutatkozott be egyikük, aki kissé szigorúnak de mégis szimpatikusnak tűnt. Mellette ismerős állt, akire csak mosolyogni tudtam, meg ő is ránk, és ez olyan jó volt. Máté Krisztina, őt nem kell bemutatnom - mondta a már egy-két mosolymorzsát elénk szóró Fekete Ibolya. Én leszek az osztályfőnök - tette hozzá - a helyettes pedig Máté Krisztina. Az ezúttal szemüvegben és állítólag divatos kék-fekete gumicsizmában megjelenő Bárdosné elvette telefonjainkat, és mosolyogva távozott. A 3 órás hol szenvedés, hol megvilágosodás, hol pedig szimpla alkotás elkezdődött. Párosítottam műveket alkotókkal, kérdeztem Friderikusz Sándortól, meg egy Barack nevű embertől is, aki nem az esztergomi designer, hanem egy elnökjelölt, a vezetékneve Obama. Csak rájöttem, hogy ki ő. Aztán leírtam, mit akarok én tévésként csinálni, érveltem a tandíj meg a vizitdíj mellett és ellen, és nem tudtam felsorolni egy idei Oscar-díjast sem. Majd kiderül május 6-án, hogy mi lesz, de nagyon csípném, ha oda "kéne" járnom.
Most meg itt ülök vasárnap dél után nem sokkal a gépnél, de már elcsábít a húsleves, meg a husi, na meg az az isteni sült krumpli, meg a saláta.
Szóval kedves Naplóm, bocsi. Az Álmom-e meg nemsokára folytatódik.

Szia