Kelj fel nyolckor, ha hatkor szoktál, de előtte maradj fenn éjfélig, főleg ha máskor tízkor már fellövöd magadnak a pizsit. Azelőtt meg próbálkozz csak úgy lenni, vagy esetleg csinálni valamit, de csak addig, amíg jó. Aztán unottan ülj le a tévé elé, tegyél a dvd-lejátszóba Jóbarátokat, nevess rajtuk, vagy ha már minden poént tudsz kívülről, állítsd be a nyelvet angolra, vagy ha van rajta olyan is, csehre vagy franciára. Aztán írjál blogot, és nevess azon, hogy milyen vicces azt leírni, hogy csehre. Ha azelőtt esetleg a kertben napoztál, akkor pláne röhögj. Röhögj, mert vicces dolog az, ha megrágcsálja a lábujjadat a Szofi-kutya, főleg, ha a legkisebbet. Ha nem látod, úgy sem hinnéd el, hogy mennyire tudja élvezni egy kölyökkutya, ha miközben issza a vizét, meg is fürdik benne, aztán ha rájön, hogy nézed, két kis háromszögfülét egy naggyá csapja össze. Ülsz kinn, beszélgetsz, a nap már melegít, talán idén még színed is lesz. Ma még igazából nem is csináltál semmit, csak elhatároztad, hogy mit csinálsz majd másképpen holnaptól, de pontos terv nem született, ma csak a mának élsz. Belül már tudod, hogy holnap sem fogsz mást csinálni, esetleg lazulsz egyet már megint. Aztán meg ugye vasárnap, és nini, a hétfő is munkaszüneti nap, megint. Majd keddtől megint olyan maximalista leszel, mint eddig, de most elég, ha azzal szórakozol, hogy visszatekered a dvd-t félsebességgel, vagy azzal, amivel tegnap is, hogy azt hiszed, hogy tudsz rémes sorok helyett rímeseket is írni. Kacagsz minden apróságon, azt sem tudod, hányadika van - micsoda felelőtlenség! Egy héttel ezelőtt megőrültél volna egy ekkora lógástól, most meg egyszerűen semmi nem érdekel. Legnagyobb problémád az, hogy melyik oldaladon heverj, vagy hogy már megint pampuskára aludtad a képed. Blogot se akartál ma írni, az utóbbi napok történései úgyis megtöltötték elegendő tartalommal, és még az olvasottságod sem volt soha ekkora. Most mégis írsz, csak azért, mert jó. De most be is fejezed, mert csörög az órád, hogy mindjárt vendégeid érkeznek. Nem, te senkit nem hívtál, csak tudod, hogy mindjárt jönnek, akik örökké késésben vannak, ezért rohannak mindig annyira, de általában azért késnek, mert sokat foglalkoznak azzal, hogy jó illatuk legyen. Jönnek Orgonáék a hegyről, már alig várod őket, de csak az illatuk miatt, egyébként nem tudsz róluk semmit, de a mai napba éppen belefér ez a felületesség. Aztán vágsz egy grimaszt, azt ma még úgysem tetted. Hmmm, kéne csinálni valamit - gondolod. De már mindjárt vége a napnak, rá kell hangolódni az esti álmokra, úgyhogy marad a semmittevés. Lassan de biztosan lemosod magadról a nagy semmit, aztán mivel ma nem az ötéves terv szerint élsz, jól bevacsorázol, amitől elnyom az álom, a másik valóság ma lassabban érkezik, biztos ő is ilyen laza napot tart, vagy ő is késik, mint Orgonáék, szóval talán álmodsz valamit, de nem tudod, hogy mit, vagyis tudod, de a mai nap olyan szép volt, hogy inkább nem akarsz vele álmodni... Nem akarsz ma olyat látni, amiben láthatsz egyáltalán valamit, azt akarod, hogy álmodban is vakítson a nap, és csak a nap, ne akarj most senkit látni, aki szépségével megvakítana, mert ma már majdnem sikerült leszoktatnod magad róla. Álmodj csak valami semlegeset, mondjuk fürödjél tengerben egyedül, nem, ő nem lehet ott, vagy álmodd, hogy ülsz kinn a kertben, és arra gondolsz, hogy ülsz kinn a kertben, és nem gondolsz rá, csak a napra, ami kellemes melegét rád önti ma is, meg ha ráér, holnap is. Élvezd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése