vasárnap, június 29

csalitali 2008


Tegnap volt a nagy nap. Nem tudom milyen megfontolásból csalitali-nak neveztem el, majdnem olyan vicces, mint az, hogy SuCsaMoTa.
Ennyien még nem koptatták egyszerre Ildiék gyepét, bár egy vendég hiányzott, akit odaálmodtam már valamelyik nap, Vitray Tamás végül otthon maradt. Sebaj, voltak azért rajtam kívül huszonheten, rá kellett jönnöm, én sem leszek már fiatalabb. Felnőttek a gyerekek, akik akkor voltak gyerekek, amikor én kicsit nagyobb gyerek voltam, gyerek lett az, aki akkor még nem volt, amikor utoljára láttam a testvéreit, a felnőttek csak annyit változtak, hogy már engem is felnőttnek néznek.
Mindenki hozta a saját pecsenyéjét. Volt, aki nem is csak húst hozott, hanem többféle salátát is, ezért gondolkodtam, át kéne nevezni ezt az egész meeting-et salitalinak, később rájöttem, ezt már nem kell cifrázni, meg amúgy se húzta maga után egy repülő sem a rendezvény nevét, így aztán teljesen mindegy, hogy hívom. Zsozsó, akivel majdnem a legtöbbet találkozom a család azon részéből sajtos-baconos-aszalt szilvás csirkét és uborka salátát hozott, Gabi, akit nem tudom, mikor láttam utoljára, tésztasalátát hozott meg finom husikat. Persze husit mindenki hozott, de nem ám egyformát, volt választék. Három grillen ment a hússütés, 4 asztal köré ülhetett a 28 ember.
Fáklyák is voltak, saját beszerzés. Tescoban újítottam, aztán a 3-assal vittem Kertvárosba, ne engedjenek engem többet arra a buszra, nem ismerem a szabályait. Félelmetes emberek ülnek rajta, tisztelet a kivételnek. Igen, azt hiszem egy volt. Nem tudtam, mikor kell jelezni, így aztán nem a repülőtér végénél, hanem az elejénél szálltam le, na, kicsit gyalogoltam négy másfél méteres fáklyával. Úgy éreztem magam, mintha a Kalandorok c. filmben lennék. Hallottam is a belső iPod-omban a Kistehén Tánczenekar zenéjét, tök jó volt.
Visszatérve a meeting-re. Furcsa látni, mennyire hasonlóak az emberek, a legkisebb unoka kiköpött nagypapa, egy anyuka tiszta dédi, ami pedig a legmeglepőbb: egy feleség tiszta férje, pedig szó nincs vérfertőzésről.
Azt mondják, jó volt a zene is, erről persze én nem nyilatkoznék, hiszen én csináltam, de biztos igazuk van a többieknek.

Nincsenek megjegyzések: