szombat, július 5

álmomban 2.



Megint sokat álmodtam mostanában, és még mindig szeretek álmodni. A legjobban akkor, - de szerintem már ezt is leírtam egyszer - amikor félálomban vagyok, és talán a valóság és a képzelet határán lépkedek olyankor.
Nem csak a tegnapi álmaim ezek, amiket most összeszedek, kicsit sűrítem a dolgokat.
Álom: Bárdos András a Tények stúdiójában ül, híreket olvas. A nyakkendője nem szépen van megkötve, körülbelül úgy, mint azoknak szokott lenni, akik nem szeretik a nyakkendőt, nem szokták hordani. Már ez is gyanús volt. A következő pillanatban bakizik egyet. Valószínűleg a súgógép hibája. Újra elmondja a szöveget. Aztán kikel magából, és hirtelen olyan lesz az adás, olyan feszült, mint amikor bejelentették 2001 szeptemberében a new york-i eseményeket. A kamera közelít, kicsit remeg is, a feszültség megráz minden zajt, csend lesz. Várok, most mi következhet. Csak ennyit mond kikerekedett szemekkel: én is zsidó!!! És megismétli.
Ez így teljesen érthetetlen, ám álmomban érthető volt. Bárdos megharagudott főnökére, hiszen miatta volt rossz szöveg a súgógépen, s úgy, mint korábban Havas, lezsidózta a főnökét. Havas sem tette ezt, de álmomban ez volt az előzmény.
Iskola. Szerintem nemcsak ezen a nyáron tér majd még vissza esténként abban a világban, ami csak a miénk. Évekig. Még évekig fogok vele álmodni, de ez nem baj. Az épület állandóan változik (ez még nem is olyan álomszerű), viszont egyre szebb, egyre nagyobb épületekben játszódnak az iskolai álmok. Most például egy olyan épületben voltunk istvánosok, mint egy vár. Az udvar azonban a József Attila udvara volt, azt jól ismerem, az egyik terem ablaka, ahol ültem valakivel, a famászókára nézett.
Én tanítottalak, emlékszel? - kérdi egy szemüveges ember. Várjunk, én ismerem őt, ő a Bejó. Általánosban tanítottalak, egyszer írtál egy nagyon jó dolgozatot. Emlékszel? Persze, emlékeztem, sőt, akkor az is evidens volt, hogy Bejó tanár, és kistanárként volt nálunk.
Az udvaron fotózás, GyP is ott van, azt mondja, milyen jó, hogy csak csoportképet kell csinálni rólunk, a tablóképek már készen vannak. Aztán sorakozót tart. Ravasz, mert az osztályok felsorolását hátulról kezdi. 13. b! Akkor logikus volt, hogy van ilyen is, bár lehet, hogy lesz is...
Szintén iskolában vagyok. De most abban az épületben, ahol érettségiztem. Hell. Angolterem. Rebeka is ott van, ő hozza azokat az embereket, akikkel találkozom. Egy dobozt hoznak nekem, azt hittem ajándék. Nem az, vagy csak félig. Kinyitják az ezüstös dobozt, olyan, amilyenben a Jóbarátok DVD-im vannak. A dobozban egy másik, natúr színű dobozra kék tollal van ráírva a nevem, meg pár adatom. Ez felhívás interjúra. Egy falusi iskolába kell mennem beszélgetni. Magamról. Hogy hogyan festek. A kérdező azt mondja, olyan érdekes az ecsetkezelésem.
Mostanában keresztanyámék házával álmodom elég sűrűn. Ott volt a Vitray-féle álom is. Most Bogáthy tanárnő volt ott a konyhájukban, beszélgettünk.
Megint iskola, megint más épület, erre pontosan nem emlékszem. Durzák tanárnő valamilyen darabot rendez, P.Á.J. is szerepel benne, meg én is. Talán az osztály adja elő. Nem találom a szövegem, pedig lassan én jövök, még csak olvasópróba van. P.Á.J. segít megkeresni a lapokat, közben olvassa az ő részét. Csak kicsit áll meg, a tanárnő észre sem veszi a kihagyást. De nagyon ideges.

1 megjegyzés:

bejo írta...

Sok minden voltam már, tanár még nem... :) hova jut a világ :)