Picsi

Az egész úgy kezdődött, hogy Zsófi nővéremnek partit rendezett a Papa kitűnő kozmetikus vizsgájátért. Így rá irányult a reflektorfény, mint mindig, gondoltam nem hagyom én ezt annyiban, sütök valami olyat, amilyet még a családban senki, így nem Zsófi lesz a parti fénypontja.
Rögtön eszembe jutott, hogy a CsaliTali után nem süthetek sajtos rudat, meg az már unalmas is, inkább pizzás csigát kéne sütni. De hogyan? Annyira azért nem vagyok spíler, hogy csak úgy fejből összehozzam az egészet. Nem baj, receptből sütni se gáz, Google, pizzás csiga a keresőbe, és hoppá, már meg is találtam az igazit. Ez azonban még nem elég, így még nem lesz hatásos, kellene neki valami rövid, megjegyezhető név. Pizzás csiga, az olyan snassz. Pizzás tekercs, hmmm. Nincs más? De van, de van, legyen mondjuk a pizzás tekercsből kiindulva Pite. Nem lehet, az már foglalt. Akkor legyen a pizzás csigából kiindulva Picsi! Mondhatnám, hogy heuréka.
Hmmm, a receptet nem írnám le olyan megszokottan. Kell bele liszt, abba bele kell keverni sót, kell rá önteni olajat, de közben már a bögre tejben kell lennie az élesztőnek, talán már fel is jött az a barnás habszerűség a tej felszínére. Ha ez mégsem így történne, tegyünk bele egy kis cukrot, nem firtatnám miért, nem vagyok biológus, bár ötös voltam biológiából az utolsó két évben. Nem volt könnyű. Aztán ezt is bele kell tenni a lisztbe meg a többibe. Gyúrni kell ezután az egészet, az nagyon jól levezeti a felgyülemlett feszültséget, addig kell gyúrni, amíg szép sima nem lesz a tészta, és fel nem szedte a tál oldaláról a mindenfélét. Most a tészta pihen a huzatmentes szoba takarója alatt, tessék halkabban olvasni, fel ne ébredjen!
A pizzakrém elkészítése már nehezebb művelet ám, mondhatni tűzveszélyes. Vágjunk fel hagymát és pucoljunk fokhagymát, tegyük egy kis edénybe, amiben már van olaj, aztán kezdjük el pirítani. Egy idő után rá lehet önteni a paradicsomszószt (azt azért nem fogom házilag készíteni, mert a Media Markt-ból lesz a laptopom), erre oreganót szórunk, sót, vegetát, sót, borsot, meg pizza fűszerkeveréket (ezért egy kicsit furdalog a lelkiismeretem). Ez gyorsan kész van, csak az izgalmak és a tűzhely miatt veszélyes egy csöppet.
A tészta továbbra is pihen, nem hangoskodunk. Reszeljünk egy kis sajtot, és vágjunk fel valamennyi sonkát 4 mm X 4 mm-es darabokra, kéretik lemérni!
Már elővehetjük a megkelt és persze pihent tésztát, kinyújthatjuk. A majdnem egy centi vastagra nyújtott tésztára kenjük a már remélhetőleg kihűlt krémet, rá dobáljuk egyenletesen a sonkát, erre pedig a sajtot. Jó, hogy már nem alszik a tészta, biztosan felébredne a következő percekben, ugyanis főemlősök fognak vízbe ugrálni.
Most csavarjuk fel a tésztát mindkét feléről, mert nem pékség vagyunk, hogy batár csigákat formázzunk, hanem csak rágcsának készítjük a Picsit. Ezeket papírral bélelt tepsibe vagdossuk másfél centi magasra, ha megtelt egy tepsi, nem előmelegített sütőbe, felülről a harmadik programra, 180 °C-ra tesszük be, és sűrűn nézegetjük, mikó' lesz má' kész!

Jó étvágyat mindenkinek, ha valaki megsütné egyszer, nekem már kétszer sikerült!