Az egyszeri bölcsész boldogan áll meg az egyetem előtt a zebrán. Boldog, hiszen bár élete nagy részét nem ezen a földön tölti, mert állandóan gondolkozik valamin, most teljesen kiegyensúlyozott földi kiterjedése is. Kellemesen elfáradt emelgetve a súlyokat, kezében, lábában izomláz kezd kialakulni. Gyomra tájékán is lehetne izomláza, de az más miatt olyan kiegyensúlyozott, s kellemesen terhelt is egyben. Most ebédelt a mi egyszeri bölcsészünk, s tulajdonképpen az étteremből lépett ki egy-két perce, s most csak azért állt meg, mert piros a lámpa.
- Milyen jó dolog lehet a nyelvészet - érkezett meg ebben az üres időben a gondolat bölcsészünk fejébe - az olyan logikus, és különben is ... ma olyan jó volt a retorika, ott is szóba került.
Gondolata félbeszakadt, megérkezett a zöld ember.
A másik oldalról érkező gyalogosok között az egyik lány kezében egy szatyor lógott. Az azon lévő felirat befejezte a félbehagyott gondolatot. A márkajelzés a következő: ZARA.
__________________________________________________________________
Az egyszeri bölcsész ahelyett, hogy egy meleg helyet keresne a következő órája előtti 45 percre, inkább sétálni indul dacolva a magas pesti házakról olykor lezúduló hólével és az autók fröcskölésével.
- Olyan ez, mint egy filmrészlet, aminek éppen az a célja, hogy teljesen mást mondjon a kép, mint a hang. Én nekem tetsző zenét hallgatok, a vizuális élmény viszont a lehető legkellemetlenebb. Vajon melyik nyer, a hang, vagy a kép? Mindegy - morfondírozik az egyszeri bölcsész.
Valószínűleg a hang nyert azonban, mert a neki tetsző zenét sugárzó neki tetsző rádió székháza mellett éppen most haladt el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése