Huszonnegyedike

Egyre inkább elkerülhetetlenné válik az, hogy az embert bevonzza a közeledő karácsony. 24-e van, ugyan még csak november, de a következő ilyen nap már biztosan december, azon a napon pedig általában karácsony van. Hétvégén meg advent, aminek nagyon örülök, főleg, hogy végre lesz adventi vásár, végre élni fog a tér télen is.

Lassan adventi koszorú készül, lassan tervezzük a karácsonyi menüket, mert ugye más van huszonnegyedikén vacsorára, mást eszünk huszonötödikén, huszonhatodikán meg Padlást nézünk, de jó lesz! Amióta leesett az első hó, engem már semmi nem kedvetlenít el, főleg mert már végre nem csak nyolchetes adventtel ámíthatom magam, mert végre igazivá válik, s nagyon gyorsan eljön majd a karácsony. Már lassan elkezdem díszíteni kedves digitális lelkivilágomat is, főleg mert ma tipográfián már firkálgattam is ilyen ügyben, szóval a hétvégére ünneplőbe öltözik, s bizony kap karácsonyi zenéket is, azonban igyekszem nem valami Teszkóban is hallható válogatást összeállítani, hanem olyat, ami minden idelátogatónak elnyerheti tetszését.

Ma megint meglátogattam a Szentkirályi utcát, de ma már ügyesebb voltam, mint múltkor, mert nem kellett szorult torkomat nyugtatgatnom, nem kellett nagy levegőket vennem, nehogy kiboruljak, mert most nem a Reviczky utca felől közelítettem meg, mint akkor, hanem a Bródy Sándor utca felől, s így nem idéződtek fel olyan mértékben az emlékek, s örömmel konstatáltam, hogy a fogászat nagy épületét végre felújították, ráfért már. Mindezt filozófia helyett, amit szégyellek, de fizikai fájdalmat okoz ott ülnöm. Múlt héten még a 90-ből 60 percet bírtam, ezúttal 30 sikerült, s szerintem nyitott szemmel aludtam, mert nem emlékszem semmire. Azt hiszem többet nem megyek hétfőn Pestre, vagy nem tudom.

Mindenkinek kellemes csúszkálást és felismerést, hogy már nemcsak az emberek jönnek szembe, ha kell, ha nem, hanem a hó is séta közben.