Csend, adás!

Ezennel nem kívánok semmiféle tévés dologról szövegelni, bár lenne mit, mert megint olyat álmodtam, de ettől most ebben a bejegyzésben mégis eltekintek. Holnap Buy Nothing Day, szóval ma el kell mennem vásárolni ahhoz, hogy egy-két dolgot megvegyek az adventi koszorúhoz, meg talán karácsonyi ajándékot is sikerül találnom, akárcsak tegnap.

Szóval most már tényleg elkezdődik, lassan tényleg itt az az időszak, amit adventnek hívnak, s aminek nevében én kiemelném az ad szótagot, mert ha ezt magyarul értjük, akkor egy értelmű, hogy arról szól a dolog, amiről szólnia kell, vagyis arról, hogy az a lényeg, hogy a másiknak adjunk, s ezzel örömet szerezzünk neki advent kezdetétől egészen a karácsony végeztéig. Nem tudok elmenni amellett szótlanul, hogy ez a szótag értelmezhető angolul is, az advertisement, vagyis reklám, hirdetés szó rövidített alakja. Kicsit furcsa tehát az adventről olyanoktól hallani, akik igazából ebben az időszakban nem igazán adnak, sokkal inkább vesznek, jó sokat ki a zsebünkből. Persze nem akarok én itt szájhősködni, de én személy szerint például igyekezni fogok, hogy lehetőségeimhez mérten olyan ajándékokat is adjak, amiket én csináltam, vagyis én igyekszem nem minden esetben venni az adást, persze bizonyos fokig ez ma már kivitelezhetetlen.

Nem tudnék olyan szélsőségesen kimaradni a karácsony járulékos díszítéséből, mely sokszor már giccsnek hat, mert hallottam már olyat, hogy Esztergom úgy néz ki karácsony előtt, mint New York. Tudom, ez erős sarkítás, de milyen lenne, hiszen ő mondta... Főleg azért nem, mert nem gondol bele dolgokba igazán az, aki ennyire elítéli a fényeket, sokfelé megjelenő díszeket. Hogyan tudna a mai világ embere áthangolódni egy ilyen szép, idilli érzésre, ha ugyanazokat a szürke falakat látná, mint egész évben, ha ugyanazokat a zenéket hallgatná, mint egész évben? szerintem sehogy, ma már szinte előírás, hogy a külső változásokkal kell elérni belső érzéseket karácsony előtt, sajnos ez van, de ha belegondolunk, hogy ez miért van, akkor egy zokszavunk sem lehet. Ha nem dolgoznánk ennyit, nem hajtanánk ennyire a pénzt, akkor bizony lenne időnk sok dologra, például ápolni saját hagyományainkat. Készíthetnénk lucaszéket, a gyerekek járhatnának betlehemezni egytől-egyig. A gyerekek örülnek, ha december 20-án végre elkezdődik az iskolai szünet, s véget ér a hajtás egy kicsit. Olyankor másra sincs energiájuk, minthogy abban a pár napban, ami igazán a rendelkezésükre áll a ráhangolódáshoz, a lehető legtöbb önmagától beérkező impulzust fogadják be érkezzen az Amerikából, Kínából, vagy akárhonnan.

Azt már meg sem említem, hogy a ma Magyarországon is elfogadott mikulásöltözéket a Coca-Cola hajdani dizájnerének köszönhetjük, csak ezt már sokan elfelejtették, vagy szeretik tagadni, esetleg inkább azt mondják, persze, Haddon Sundblom, aki a Coke télapóját tervezte, az biztos kivándorolt magyar volt, szóval miénk a dicsőség.