Az önsajnáló bejegyzés később következik. Most csak olyat érzek, mint amikor az ember gyászol: nem fogja fel, nem akarja elhinni, minden másodpercben azt hiszi, hogy ez csak egy rossz álom. Nem nyolcadikán hirdették, ma. Nem, nem kellek, most még jobban nem.
Nincs kedvem semmihez. És tudhattam volna, nem is tudom, minek áltattam magam.
4 megjegyzés:
Ki gondolná,hogy egy borsónyi magocska hatalmas erővel áttöri a kemény szikla falát és csodálatos fává növi ki magát.Míg aprócska, szelek görbítik, viharok tépázzák,de nem hagyja magát,csak tör az ég felé tántorítatlan....
Csak nyugodtan sajnáld magad, legyél nagyon dühös, add ki az érzelmeidet! Így vagy úgy, de el fogod érni a célod, nem tudom elképzelni, hogy neked ne sikerülne.:)
Dühös vagyok, igen, csak nem tudom kire. Most úgy érzem, hogy belefáradtam ebbe a felvételizősdibe, nem is vártam igazán a teljesítményem alapján, hogy visszahívjanak. Csak akkor is idegesít.
Annyira hidegen hagy a tv, hogy el nem tudom képzelni, mi hajthat valakit oda. Így nem a tényt, csak azt sajnálom, hogy neked fáj.
Megjegyzés küldése