Akkor mondhatja magáról az ember nyugodt szívvel, hogy öreg, amikor a Duna-parton végigmenvén majdnem könnyezik, mikor arra gondol, milyen jó volt neki iskolába járni és kirándulni menni, és ő is ki akar ülni rövidnadrágban és pulóverben csípetni magát a szúnyogokkal, sőt, még kártyázni is akar, pedig nem tud. Ja, és akkor, amikor végre megtalálja a módját, hogy olvashassa régi jó barátjának blogját, meghallgatja rajta az
Elvisz a szelet, ismét majd' kifolyik a könnye, s azzal tölti délutánját, hogy emlékezik.
1 megjegyzés:
volt is abban a régi jó barátban némi könnyeztető szándék ama podcast összeállításakor, csak arra még ő sem gondolt, hogy a publikálás-előtti-végighallgatásnál ez vissza is üt.
Megjegyzés küldése