999+1

Ma a vonaton írtam bejegyzést, offline. Egyszer egy percre online lettem, de mire beléptem volna az Gmail-be, addigra a kék gömb helyén piros X állt.

A tegnapi tripla kilences bejegyzéshez még hozzátartozik, hogy aztán elmentünk este a Magna Cum Laude 999 című koncertjére is, ami leginkább azért volt jónak nevezhető, mert a ZP akkor is jó, ha nem túlságosan jó a koncert. Én nagyon szeretem ezt a zenekart, de egyáltalán nem azt kaptam tőlük, amit szoktam, vagy amit elvártam.

Ma egyébként végre volt egy órám, nem hittem volna, hogy ez megy majd szenzációszámba, és hogy erre fogok várni egész héten. Lassan el kéne kezdenem tanulni is, de ahhoz még holnap muszáj lesz megvennem egy könyvet, meg még nem tudom eldönteni, hogy egy-két órámat előadásként vagy gyakorlatként csináljam, de lehet, hogy az egyiket ennek, a másikat meg annak fogom felvenni.

Következő műsorszámom elolvasása előtt kijelentem, hogy minden, ami valóságosnak tűnik benne, az nem az, vagyis lehet, hogy mégis, de csak írásban merem bevallani magamnak, máshogy nem. Agynyomtató című rovatom következik.

Aztán lehetne már egy másik bejegyzés is a következő rész, de igazából nem is vagyok benne biztos, hogy le akarom írni. A címe mondjuk SZFErelem lehetne, a két főhős pedig két fiatal bölcsész, akik mindketten beleszerettek a televíziózás világába, bár minden hibájával is tisztában vannak. Amitől ez az egész érdekes lehet, az az, amit a fiú kezd el érezni a lány iránt onnantól kezdve, hogy kiderül, tényleg nagyon egyforma az érdeklődési körük, s talán a lány sem véletlenül szeretné mindig, hogy a fiú mellé üljön, s nem véletlenül vált szinte már hagyománnyá, hogy egy-egy közös óra után beszélgetnek egyet, s csak utána mennek útjukra, persze immáron külön-külön. A dolog szépséghibája, ha lehet ilyet mondani, hogy a lány egy egyetemen tanulja a televíziózást, míg a fiú csak egy kereskedelmi tévé "magániskolájában". A fő kérdés az, valóban a lányba szerelmes-e a fiú, ha lehet egyáltalán ilyet mondani, vagy csak abba, hogy van közös témájuk, esetleg vonzódnak is egymáshoz, vagy ez az egész csak a fiú kitalációja, melyet kétségbeesésében talált ki, s amely talán a késő kamaszkori kapuzárási pánik szimptómája.

Na, ebből kéne filmet csinálni.