Váratlan

Nekem mondhatja bárki, hogy a tévésorozatok az élet felesleges dolgai, és hogy azok néznek ilyeneket, akiknek nincs saját életük, igazából nem érdekel, mert szinte biztos vagyok benne, hogy azok is, akik ezt mondják, csinálnak néha olyat, amit mások feleslegesnek tartanak, már-már kényszeresnek, de őket sem érdekli igazán ez a vélemény. Szóval igazságot tenni nem fogok, nem is akarok, inkább csak bejelentem, hogy micsoda örömhírt kaptam egy hírlevélben, amit ugyan megkaptam már százszor, de mindezidáig számomra hasznos információval nem szolgált, de ma, igen ma, végre megtört a jég. A hír a lényeg, nem is a körülmények, augusztus 30-tól a StoryTV ismét műsorra tűzi (igaz, ez a csatorna eddig sose tette) a Váratlan utazás c. sorozatot, amiről már lehet, hogy írtam is régebben a blogomban, de mindegy. A lényeg az, hogy azért szeretem ezt a sorozatot, mert arra emlékeztet, amikor 6 éves koromban vagy mikor egy epizódja után beültünk a piros (kicsit foltos) kispolszkinkba, amit én totominak neveztem, s elsuhanva a Vasvári Pál utca 15. előtt elmentünk kimért Pilóta kekszért, hogy mi is teázni tudjunk, mint Avonlea lakói.

Azt persze nem állítom, hogy minden hétköznap 15.40-kor ott ülök majd a tévé előtt, mint valami megszállott, remélem lassan már nem is lesz rá mindig alkalmam, meg tudom, hogy manapság az interneten már minden fenn van, csak keresni kell, de ez is olyan, mint olyan sok dolog az életben, hogy már az is megnyugtatja az embert, hogy tudja hogy ott van, még ha nem is látja mindig, de ha épp látni szeretné, láthatja.


Ő Hetty King, vagyis Jackie Burroughs, Schubert Éva hangjával zseniális