GbZ-view: FelELTE Balázs...

A műsorszámban önünneplés található!

Miután rájöttem, hogy megint elloptak tőlem egy órát, visszajött az az érzés, amit kb. 3 éve is éreztem. Aztán arra is rájöttem, hogyha ma, vagyis vasárnap nem írom meg az ünnepi, tehát 3. blogszülinapi bejegyzést, akkor soha, mert holnap nem lesz rá időm, utána egy nappal pedig már nem aktuális. Nosztalgikus elő-konzervműsor következik, lassan én is kinevezek egy intendánst a blogban, ha már egyedül nem megy, akárcsak az m1.

Egyszer valaki azt mondta, hogy ha valami rossz történik az emberrel, azt mindig jó követi, és az a rossz is csak azért következett be, mert túl jó dolgunk volt azelőtt. Nos ezért merem azt remélni, hogy ez az internetes napló majd beválik, mert éppen egy pofon után állok. Egy olyan nagyobb után. (2008.03.28.)

Ha tudta volna a szerző, hogy hány, a fent említettnél nagyobb pofon vár még rá, eszébe nem jutott volna attól a kis suhintástól szenvedni. A szerző ma már tudja, nincsenek jó és rossz történések, ha a történelem szemüvegével nézzük az eseményeket, csak események vannak, amelyek így vagy úgy befolyásolták a dolgok menetét. Mivel nem tudjuk, hogy hogyan alakultak volna a dolgok, ha nem így alakultak volna, nem tudhatjuk, hogy most jó vagy éppen rossz dolgunk van-e.

Egész egyszerűen az történt, hogy elvették tőlem azt, amire olyan nagyon büszke voltam. Büszke voltam rá, mert annyi embernek nincs olyan: volt egy álmom. (...) Az volt az álmom, hogy a gimnázium után olyan egyetemre megyek, ahol végre azt tanulhatom, amit igazán szeretek. Valami olyat, amit úgy hívnak, művészet, keverve valami olyannal, ami érdekel, de kicsit félve kezdenék bele, azt meg úgy hívják, hogy média.(...) (2008.03.28.)

A szerzőnek ekkor még fogalma sem volt arról, hogy amit álmaként definiál, azt szóról szóra eléri, még annál is jobban, mint ahogy azt várta. Tudniillik média design szakra szeretett volna menni, később televíziós műsorkészítő szakra, majd az ELTE kommunikáció szakjára vágyott, végül szabad bölcsésznek vették fel, ahol a szakiránya kommunikáció lett. A legszebb az egészben az, hogy szerzőnk az elmúlt 3 évben a felsorolt szakok mindegyikét tanulta, hiszen tanult egy kis művészettörténetet, esztétikát, tipográfiát, elvégzett egy tévés akadémiát, rengeteg kommunikációval és médiával kapcsolatos órája volt, s ami a legszebb az egészben, hogy napra pontosan 3 évvel e sorok jegyzése után, vagyis 2011.03.28-án 11.30-tól 13.00-ig Művészet és média című óráján fog buzgón jegyzetelni.

In a nutshell, ahogy akkor mondtam volna, amikor még angolul is tudtam, el lettem utasítva (...), és ha ez nem lett volna elég, még csalódnom is kellett 1-2 emberben.

Igen, angolul majd megint meg kell tanulnia a szerzőnek, meg németül is, úgyis kell még egy nyelvvizsga az MA-diplomájához. Igen, most ez a nagy rejtély, hogy BCE vagy ELTE, szerzőnk legnagyobb problémája az, hogy bár szívesebben folytatná a BCE-n tanulmányait, a BCE-ből nem lehet olyan jó anagrammákat készíteni, mint az ELTE-ből: TELE, ETEL stb. Most érkezett azonban a hír, hogy a kettő szóból együtt, tehát a BA és MA képzés segítségével a következő anagramma hozható ki: TE CELEB.

De most valami új kezdődik, hiszen még blogot is nyitottam, érzem, Most múlik pontosan. Remélem, panaszáradatom nem lesz rossz hatással naplóm jövőjére, hiszen, ha minden jó, ha jó a vége, akkor legyen má' jó akkor is, ha rossz az eleje, és akkor még a végére is sikerült benyomorítanom egy közhelyet. (2008.03.28.)

Szerzőnk akkor még más fogalmakkal rendelkezett arról, ki az a GYP, volt informatikatanárának tartotta, nem intézetvezetőjének, s azt sem sejtette, hogy az idézett sorokról 3 évvel később is az jut majd eszébe, ami egy éve II. GYP-nek egyik dolgozata végéről, hogy „ezt hívják úgy, hogy közhely.” Az egyetlen eredetiségre utaló mozzanat, hogy a Most múlik pontosan című számmal azonosulni tudott már akkor is, s annak fényében, hogy akkor mit jelentett neki ez a dalszöveg, mondhatjuk, az élet mégsem olyan kemény.