Tegnap kinn ültem a kertben. Rájöttem, elmulasztottam a legszebbet. Mikor legutóbb láttam a kertünk mögötti szerintem hegyet, mások szerint dombot, ráeszméltem, hogy én legutoljára szürkének láttam. Már az ezüst fenyőnk sem olyan élettelen, sok kis rügy nőtt rajta, így lesz még nagyobb, mint tavaly, szinte hihetetlen, hogy egyszer még egy méter magas sem volt. Szóval zöld a hegy, és zöldek a fák a fenyők mellett, amik már a kerítésünkön túl vannak ugyan, de a számítógép melletti ablakból még látszanak. Ezek azok a fák, amelyek alulról tartották a lemenő nap által festett felhőket. Gondolom senki nem lepődik majd meg, ha elmondom, milyen színűek voltak azok a felhők. (Komplementer párok.) Akkoriban a fák még csak a törzsükből és ágaikból éltek, ma újra zölden virítanak, a szélben fehér csillogásukkal hívogatják az embert. Árnyékuk lilás, én már nem is csodálom, hogy az impresszionista festők úgy imádták ezeket festeni. A világoskék égbolton néhol feltűnik egy-két felhő, latin nevük talán cumulus, valami ilyesmire emlékszem a tizedikes földrajz órákról. Zölddé lett a hátsó fűzfa is, amely olyan kellemes árnyat ad azokon a kánikulai napokon nyáron. Zöld a kaktusz az ablakban, és zöld a fotel mellettem, amin múltkor olyan jól elbóbiskoltam,- butára aludtam magam. Zöld a kép az est.tv magazinban már hetek óta a címlap másik felén, egyre jobban tetszik, nem tudom miért. Konkoly Gyula, majd rákeresek, és még a végén megnézem a kiállítást. Zöld táskát hordok, zöld farmerdzsekivel, zöld farmernadrággal, zöld inggel. Lassan féltékenyek lesznek a régi színek. Úgy szeretnék egy kis zöldet valahova be is...
Azt mondják, a zöld a remény színe. Zöldet mutat a lámpa, ha lehet nyomni a gázt, vagyis az én esetemben lehet indulni, lábak...
Én nem akarok rózsaszín jövőt, nem szeretem a lila ködöt, csak a csokit... Zöldes színben szeretnék látni mindent, ami előttem áll, a múltam pedig olyan színű, amilyenből a jövő zöldje keveredik, igen kedves impresszionista festők, kék és narancssárga...
UI.:...már megint az a sok zöldség...
3 megjegyzés:
Visszatért a régi stílus,éljen,éljen!Emerenc
Nagyon nem szeretek dolgozatot javítani, de - ezt olvasva - kezdem sajnálni, hogy nekünk nem írsz többet.
Na, nem baj, valahol csak olvasni fogjuk később is az írásaidat.:))
ja, aki nem vesz példát apai felmenőjétől és jön velünk cm-re...
Megjegyzés küldése