Újra kábult ébredések, levegő nincs a szobában, csak a kánikula kopogtat a sötétítő függönyön, s belopakodik. Madárzaj ver fel, mielőtt felébredek, azt álmodom, hogy még csak hét óra van, nem kell még felkelni. Aztán nem is én ébredek, hanem ébresztenek kávéval, s kiderül, hogy már tíz óra is elmúlt. Reggelire Niki-féle vegyes dzsem, hmmm, az a györöki nyár, tegnap éppen arról beszélgetünk, mennyi vicces dolog történt velünk. Elromlott a Papa Ladájában a magnó miközben mulatós zenét hallgattunk, azt mondták az ottaniak a kerítésre, hogy bio... Ma meggyet szedtünk, talán ez is bio, eszünk majd meggyes pitét.
Lassú napok, gyors semmittevés, újra vasárnap, pont egy éve, hogy művtöriből érettségiztem, nagyon izgultam. Most csak úgy cél nélkül írok, de hogy is írhatnék, mikor nyár van, s talán most nem is kell az embernek cél. Én mégsem bírom ki álmok nélkül, nem bírom ki önsanyargatás és megmérettetés nélkül nyáron sem, bár nehezebb ilyenkor, hiszen csak magamnak kell elszámolnom. Nincs dolgozat, nincs memoriter, nincs kötelező, nincs számonkérés. Most éjfélig vagyok fenn, most nem tudom, hogy mit olvassak, csak mindenbe belekapok, aztán leteszem, és ki tudja, mi lesz.
Rajtam nem múlik semmi már, hiszen én megtettem, amit tudtam, de úgy látszik ennél azért több kell. Beadtam a pályázatom ide-oda. Az egyikben van kék, ami jó, a másikban van rózsaszín, ami nagyon jó lenne, ja, és van egy harmadik is, ami nem ezüst, de arra már nem vagyok büszke, azt hiszem. Nem, konkrétan nem fogom leírni, mit és hova adtam be, majd idővel. Ez olyan pályázós év, olyan mindegy, azért megpróbáljuk-féle. MOME, SZFE, Duna Takarék, és a többi, ami még titkos.
Nyáron mindig kiborulok egy hét után a semmittevéstől, de most olyan jó sokat aludni, mert úgy sokat álmodhatok, és főzni is szeretek, bár azért nem tudok sok mindent. Lecsó a specialitásom, na meg a sült krumpli tükörtojással, és mosogatni is tudok, s rájöttem, hogy szeretek is, imádom, ha egy egész hegy összegyűlik. Kitakarítottam a szobámat, hat zsák szemét gyűlt össze. Persze a dolgozatokat, még a röpiket is eltettem, meg a régi rajzokat, a TV-stúdió terveket, a bevásárlóközpontos rajzaimat, meg a tankönyveket, a technikakönyveteket is, nincs szívem kidobni. Sorba raktam az ingeimet, 27-et számoltam, meglepő, nem is hordom mindet. Összehajtogattam mindent, már el is terveztem, hogy csak egy kis tisztasági meszelés vagy festés kell, egy kis parkettacsere, aztán ki is lehetne adni a szobát szeptembertől. Ma lehet, hogy ablakot mosok...
Még annyi hozzátartozik a mai napomhoz, hogy miket álmodtam. Jövő héten nagy családi összejövetel lesz, olyan jé, veled még nem is találkoztam soha -féle, és azt álmodtam, hogy ott volt az összejövetelen Vitray Tamás is, ott állt az Ildiék konyhájában, és amikor megkérdeztem az Ildit, mit keres itt, annyit mondott, teljesen nyugodtan, természetesen, hogy ő jött a média képviseletében. Láttam álmomban törpét is, akihez le kellett hajolnom, hogy puszit tudjak neki adni, és olyan kedves voltam mindenkivel. Jut eszembe, mostanában álmodtam már az Ildiék nappalijával, csak akkor fogorvosi rendelő volt benne, és engem elküldött a fogorvos, azt mondta, velem már foglalkozott eleget, viszont a többiekkel tüzet itatott. Ja, és ma álmomban fagyiztam is, és ki kellett fizetnem tizenötezer forintot a buszvég egy nem is létező cukrászdájában.
Hát így mennek felénk a nyarak, azt hiszem holnaptól kitalálok valamit, lehet, hogy hasra gyúrok majd, vagy karra, és lassan megyünk úszni is.
Folyt.köv.: Szofi költözik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése