Nem, nem azért narancssárga, csak úgy.
Pedig annyi narancssárgát látni, például ma a vonaton. Már a Nyugatiban feltűnt nekem két, egymáshoz nagyon hasonló nő, akik hangosan, kacagva keresték a vágányt, ahonnan a vonat indul majd. Mindketten úgy néztek ki, mintha Erős Antónia klónjai lettek volna, az egyiknek még volt is piros a hajában, mondjuk ő pont háttal ült nekem, csak akkor láttam, amikor Esztergom felé már meg is néztem magamnak, mert sokszor hallottam a szájából, még ha háttal is ült nekem, hogy szerkesztő. Tényleg hangosak voltak, úgy beszélgettek, mintha azt akarték volna, hogy mindenki hallja, hogy miről beszélnek, valami díjról, amit az egyik kapott, a másik meg nem győzi dicsérni. Később kinyomoztam, hogy kiről van szó.
Ő az.
És erről beszéltek. Én meg hallgatózom újabban.
A többit majd akkor írom le, amikor elolvastam az új médiatörvényt, most, hogy végre van rá időm, mert végre vége az ötödik vizsgaidőszakomnak. Elég jól sikerült, bár még 1-2 eredmény folyamatban van, nem kéne elkiabálni. Nem tudom, milyen gyakran írok majd, szeretnék, de ma rájöttem, hogy lusta vagyok kicsit. A második félévi fogadalmam az, hogy blogolok megint, majd meglátjuk, mennyire leszek kitartó, következetes. Ja, és január 10-én ismét láttam valakit, aki általában él és virul, igen, Barbarát, sajnos nincs jól... Hamarosan jön a legújabb rész, ezt meg promónak hívják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése