Olyan jó lenne, de tényleg nagyon jó lenne, ha az ember szabályozni tudná, hogy mire gondol, miről álmodik. Mert ha szabályozni lehetne, én soha többet nem álmodnék az SZFE felvételijéről, mint most az éjjel... Nem akarok többet olyanért harcolni minden erőmmel, amit nem érhetek el, nem akarok többet egy percig sem hinni olyanban, amiben később csalódni fogok, egyáltalán, nem akarok felvételifüggő lenni. És ettől az évtől nem is leszek. Lesz elég dolgom, lesz elég értelmes, remélhetőleg eredménnyel befejeződő dolgom, például szakdolgozat, például államvizsga, például felvételi mesterképzésre. Az SZFE-nek már annyit fizettem felvételi miatt, hogy már lassan rólam nevezhetnék el az aulát. Nem, idén nem dőlök be, két mesterképzésre adtam be a jelentkezésem (vagyis két helyre, de egy szakra). Nem érdekel, hogy megint azt álmodtam, hogy felvételizem, nyitogatom a könyvet, amiből elemezni kellett volna egy Arany-verset, de sehol nem találtam. Az sem érdekel, hogy az álmomban két kedves hölgy volt a manipulátor, MK, a tanárnő és SZM, a tanulmányis.
Nem, nem gondolom, hogy oda kell mennem. Már nem. Gondolja a fene!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése