Szerettem volna azt hinni, hogy az indexleadás egyszerű lesz, de a hatodik érzékem valahogy azt súgta, nem lesz így. Nem is lett. Úgy indultam ugyanis a nagy pesti útnak, hogy nem volt nálam az indexem. Persze nem azért, mert ilyen hülye vagyok, és otthon felejtettem, hanem mert múlt héten a PPK-n hagytam, mert még decemberben nem tudtam beíratni egy jegyemet, hiszen a tanárom a szorgalmi időszak utolsó hetében már nem tartott órát, mert szülni ment. Ezért persze nem haragszom rá, sőt, gratulálok neki, de egy össznépi jegybeírást azért tarthattak volna, ugyanis januárban kb. háromszor kerestem a tanszékvezetőt, hogy beírja nekem azt az átkozott jegyet, amit végül ma kaptam meg...
Miután megszereztem az indexemet, sietve indultam a Kazinczy utcából az Astoriához, hiszen negyed 12 volt már, szerettem volna a délben kezdődő ebédidő előtt bekerülni, ami részben sikerült is. Odaértem, az új rendszer alapján a TO-s végignézte az indexemet, majd az utolsó jegyre nézve elkezdett rosszallóan bólogatni. Az mondta, ez így nem jó, mert annál a tárgynál, amiből javítottam, két jegy van, és javítani csak akkor lehet, ha valaki elégtelent kap. Én a Hallgatói Követelményrendszerre hivatkoztam, bár erre általában az ügyintézők szeretnek, de azt mondta, akkor is jelezni kell, hogy javítottam, és nem két jegyet kaptam. Megkérdezte, találkozom-e még a tanárommal, ha viccesebb kedvemben lettem volna, lehet, hogy azt mondom neki, hogy persze, minden héten kávézunk egyet... Elindultam hát a Kazy felé, reménykedtem abban, hogy a tanárnő ott lesz, persze nem volt ott. Egy óra múlva ért vissza egy értekezletről, elmondtam neki, mi a gondom, amire neki az volt a válasza, hogy ja, igen, elfelejtettem ott is aláírni. Amikor mondtam neki, hogy a TO-n valami kihúzást hiányoltak, akkor azt mondta, hogy ő 20 éve így csinálja, és ha a TO-n így nem jó, akkor húzzák ki ők a hármast. Még jó, hogy nem nekem kellett bocsánatot kérnem, mert ő hibázott. Nem, az elnézést kérek, vagy a ne haragudjon, hogy ennyit kellett rohangálnia miattam nem hagyta el a száját.
Végül sikerült leadnom az indexem, mikor az ügyintéző végigfutotta a jegyeimet, megkérdeztem tőle kissé gondterhelten, hogy így már jó lett-e, választ szóban nem is kaptam, csak kis mozdulatokkal, bólogatott, hogy igen. Még ő érezte magát rosszul, meg én. A harmadik személy meg előadásokat tart a különböző közléssorompókról, meg arról, hogy az orvosnál többször jut szóhoz az orvos, mint maga a beteg. Ő vajon hányasra tudja a tantárgyát? Nem szeretném azt mondani, hogy az tanítja, aki nem tudja, mert olyanokat bánatnék meg, akiket nem szeretnék. Inkább csak annyit mondok: aki felülkerekedik, az alulmarad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése