Áprilisi álmok

Szeretek álmodni. Nemcsak abban az értelemben, hogy álmodozni, hanem a klasszikus értelemben is. Amikor az ember agya kikapcsol, csak a másik, mélyen lakó énünk van ébren, és megmutatja magát annak az énünknek, ami elfáradt, és a következő ébredésig nem alkalmas erre az életre. Jó álmodni, mert tudok olyat is csinálni, amit egyébként nem. Tudok például vezetni, amit tudtommal hivatalosan azért nem igazán tudok, hacsak nem számítjuk azt az esetet, amikor Anya azt mondta a parkolóban, hogy most én vezethetek, mert a nővérem is vezetett, és az nálunk úgy van, hogy a víz alatt lenni is én tudtam előbb, de ez egy másik sztori. Szóval akkor sem tudtam vezetni, mert a gázt úgy használtam, mint a kuplungot kéne, vagyis tövig nyomtam, aztán meg a féket is, szóval kapaszkodni kellett. Álmomban még váltani is tudtam, ráadásul hármasba, és lassítottam a vasúti átjárónál. Jó volt, csak azt nem értem, hogy miért jó az, hogy vezetés közben kiveszem a metszőfogam, mert azt úgy kell, és akkor, amikor álmodom, ez teljesen evidens. Ezért szeretek álmodni, mert olyanokat produkál ez a szunnyadó énem, amit lehet, hogy el sem mondanék senkinek, de ő azért elmondja nekem, nehogy elfelejtsem...
Most azonban még furcsább volt az álom. G. barátom mesélte, hogy mit álmodott. Amikor elmondta, kicsit haragudtam is rá, hogy hogy mer ő ilyet álmodni? Hogy mer ő olyat álmodni, amiről én is csak álmodom, és ezt talán ő tudja a legjobban, miért veszi el tőlem ezt az álmot? Miért nem hagyja, hogy arról a lányról csak én álmodjak reménytelenül, miért K.E.ll ez? Persze tudom, hogy ő nem direkt álmodott vele, és látta szépnek, és nem is érez iránta semmit. Reggel tudtam meg, hogy ezt álmodta, aztán délután rám zuhant az igazi valóság. Amikor ismét arról beszéltünk a vasútállomáson, hogy K.E.vel álmodott, leesett, hogy pár héttel ezelőtt én az ő álmainak lányával álmodtam, csak én azt álmodtam, hogy hirtelen már nem is olyan aranyos, kedves az ő D* álma... Szóval egymás álmával álmodtunk, de úgy, hogy másnak álmodtuk őket, mint amilyenek valójában. Nos, ezért szeretek álmodni, mert nem lehet tudni, miért pont azt álmodjuk, amit álmodunk, ilyet meg pláne szeretek álmodni... Főleg így áprilisban.

UI.: *= ez a D nem tudom, hogy került ide, biztosan nem utal a valóságra, vagy?