GbZ-view

Egy napsütéses délután jött a hír, új igazgatót választottak, nem azt akit mi szerettünk volna. Ezután az következett volna, hogy a következő tanítási napon jól kibeszéljük a dolgokat, mostanában akadt ilyesmire példa. Erre másnap ballagtunk, aztán meg érettségi, most meg azon kapom magam, hogy véleményem ugyan lehet, mert ugye szólásszabadság van, de attól tartok,ha leírom a véleményem akkor is jó, ha meg nem, na, akkor meg még jobb.
Azon a napsütéses délutánon, amikor a még zárt Munkácsy-kiállításról jöttem ki, láttam egy embert kijönni a kapun a volt nyári munkahelyem irodája mellett, aki hirtelen megrémült, amikor pár diák környékezte meg egy közös fotóért. A férfi elpirult, arca illik bordó kravátlijához, amit már egy kicsit meglazított, vagy csak szimplán nem tud megkötni. Jó, én se magamnak kötöm, de ha muszáj lenne, tudnám, mert letöltöttem a netről, hogyan kell. Szóval kijött, mosolygott is talán a fotókhoz, én meg álltam, és nem értettem, mi ez a nagy rajongás körülötte. Nem az az ember áll ott a kapuban, aki elvileg magyart tanít, de több hibát vét igazgatói pályázatában, mint ami még egy érettségiben elnézhető, és olyanokat sorolt fel pályázatában, ami mindenre utal, csak arra nem, hogy egyébként meg komolyan lehet őt venni? Tényleg nem értem. Senkit nem akarok bántani, főleg, hogy most már más élethelyzetben vagyunk, nekik lehet érdekük, hogy békében éljenek vele/mellette, de akkor sem értem ezt a nagy váltást. Lehet, hogy nem jól értem, és tényleg, lehet, hogy nincs is közöm hozzá...
Áll ott az öltönyében, pózol, most velem is - mondja neki egy diák, s ez neki nem gond, hiszen mondták már neki más helyzetben is, hogy most ide állj, vagy oda. Most öt évet pályázz meg, de egy évet akarj csak, és érts is egyet ezzel. Bár nem tudok sakkozni, de már nem is akarok tudni. A sakk olyan, mint a politika, és szerintem a politikának meg semmi értelme sincs.
Az öltönyében jött a ballagásra is, mert jött a ballagásra - érdekes helyzet. Egyszer azt írtam, hogy nem bírok magammal, ha nem illenek össze színben a ruháim. Lehet, hogy hülyeség, akkor is leírtam. Most annyit hozzátennék, hogy nem veszek fel két egymást követő napon ugyanolyan ruhákat - túlzott exhibicionizmus. Jó, én is ugyanazt az öltönyt hordtam az érettségi alatt, de én nem vagyok intézményvezető. Nem kap ruhapénzt, de legalább a nyakkendőjét cserélhetné, mert nekem így úgy tűnik, hogy azért hord öltönyt, mert úgy vezetősebb. Kívánom az iskolámnak, hogy ne olyan igazgatója legyen, aki az öltönye miatt igazgató. Volt már nekünk olyan igazgatónk, aki nem járt öltönyben, mégsem azt tartotta fontosnak, hogy megválassza Mrs. Istvánt.
Lehet, hogy amit leírtam, indulatból született, lehet, hogy mire leírom, legszívesebben kitörölném. Nem teszem. Ez a véleményem, ez jutott eszembe, erről a sakkozgatásról, s egy úrról, akit nászöltönyben láttam, mintha esküvőre jött volna. Olyan esküvőre, aminek örül az apa, örül az újdonsült férj, csak az ara nem, meg a násznép sem.
Születtek már jó kényszerházasságok is, bár viszonylag kevés. Ja, és nem a XXI. században.

Ui.: A SZIGINFO az én szellemi termékem. Abban nem lesznek hasraeső csecsemők és üres medencébe ugráló bikinis szőke lányok sem. És ez nem a Kész Átverés Show...