GbZ-view

Régen utáltam az ingeket. Nem tudom, mitől undorodhattam annyira, talán a gomboktól. Ahogy most leírtam, tényleg olyan fura szerzetek. Ne kérdezze senki, hogy miért...
Rajzolni mindig szerettem. Az óvodában az óvónéni házát rajzoltam le elmesélése alapján, aztán megígértem neki, hogy megkapja a rajzot, de végül inkább lenyúltam, mert megrémültem, hogy mennyire tetszik neki. Iskolában is mindig rajzoltam, egyszer még pályáztam is, lerajzoltam a Meszéna-házat, aztán beletették a 2000-es 24 óra-naptárba. Istvánosként a megyét hódítottam hol így, hol úgy...
Régen tehát pólóban jártam, s ha lehetett, rajzoltam.
Volt olyan is, hogy Ani néni azt mondta, hogy félt engem, mi lesz velem az Istvánban, ha ennyire nem tudok fogalmazni, akkor is póló volt rajtam, és nemcsak nem tudtam fogalmazni, hanem nem is szerettem.
Aztán előfordult olyan is, hogy ingben rajzoltam, esetleg nemcsak a legfölső, hanem az az alatti gombot is kigomboltam, bár a gombokat még akkor is utáltam. Valami mégis hiányzott. Nem, nem a nyakkendő.
Firkálgattam könyvlapokra, tanulás közben és helyett, aztán a semmiségekből, tv-stúdiókból, esetleg utcákból hirtelen betűk lettek. Eleinte csak szavak, betűformák, esetleg rövid mondatok. Aztán egyre jobban kezdtem szeretni az ingeket, csíkosat, kockásat, olyat, amilyet más úgysem vesz föl.
Alig van már pólóm. Azon kapom magam, hogy a rajziskola csakúgy van, de alig hoz már lázba. Valami más kell. De most jó. Most tényleg jó. Te jó ég! Mit csinálok én? Most írok, és azt olvassák, és véleményük is van róla, és meg is mondják nekem, le is írják. Az ecset gombjai helyett a billentyűzet gombjaival nyomom, s ami a legfurcsább, alig hiányzik a rajzbak.
Nem baj, azért én még nem dobok ki semmit. Se festőállványt, se ecseteket, főleg nem dobom ki a 64-es pasztellkészletem...
Úgyis előfordul, hogy az ing alatt pólót hordok... A nyakkendő pedig megfontolandó...