Megint véleményem van

Ma későn keltem, kilenckor. Utálok ilyen későn kelni hétköznap, bár mivel éjfélig voltam fenn, azt hiszem azért valamelyest indokolt a dolog. Tegnap, amikor kiderült, hogy felvettek a TV2 Akadémiára, rögtön rámontíroztam a képemre a TV2 logóját, csakhogy olyan nagyon aktuális legyek. Ma, amikor bekapcsoltam a laptopom, aztán megjelent a Messenger ablaka, s hirtelen megláttam a képem mellett azt a logót, hirtelen úgy éreztem, hogy még álmodom. Vagy ez nem is igaz, tudtam, hogy fenn vagyok, csak furcsa volt úgy fenn lenni, hogy ezt igaznak tudhattam.

Ma délelőtt egy kicsit körbenéztem azokon a helyeken, amelyeken nagyjából minden hétköznap körülnézek. Blogok, honlapok, hírportálok, videós hírportálok. A Szigmédián olvastam, megnyílt a nyaktag. Miután tisztelt képviselő úr majdnem még látta az alagút végén a fényt, eszembe jutott, hogy ez nem is nyaktag, hanem inkább végtag. Ha minden igaz, pénteken kimegyek a suliba, mert már nagyon régen voltam, aztán majd jól megvizslatom, mi épült az Istvánnak (vagy Aranynak?). A hozzá készült videót nosztalgiával néztem, olyan érzés tört rám, mint amikor én állítottam össze a virágültetésről egy videót, annak is Ákos zenéje lett az aláfestése. Vártam, hogy meghallom majd Ákos énekhangját, hogy következzen a szöveg, nem szólalt meg. Ez az a helyzet, amikor az ember keresi az útját, de csak némán. El tudom képzelni, hogy mikor látják egyesek azt a videót, csak annyi jut eszükbe, hogy milyen szép, meg milyen jó, hogy ilyen volt, s lám ilyen lett, s ez ugye kinek másnak köszönhető mint..., s mögé sem látnak, hogy a zeneválasztás lehet egy néma kiáltás is... Sebaj, ez az érzésem valószínűleg csak nekem támadt, hogy is támadhatna másnak, mikor azok, akik humán órán ültek volna, tehát ehhez hasonlóba gondolhattak volna bele, persze nem pont ezzel kapcsolatban, az hallgathatta és nézhette, milyen jó is lesz neki. Persze nem akarom én itt mindenben a rosszat keresni, csak sajnos mindig ez az érzésem támad egy-egy ilyen szájbefogásra alkalmas projekt megvalósulása után.

Elég is ebből, biztosan csak az esős idő, meg a kicsit nyomott fejfájásom mondatja velem ezeket, meg az, hogy most van időm mindezt lejegyezni. Gondolataim persze a blog nélküli időszakomban is voltak, sőt, ezeket hívószavakkal le is jegyzeteltem, de annyira aktualitásukat veszítették, hogy ezek a szavak már csak betűk egymás után, alig jelentenek nekem ma valamit.

Most megyek, lassan elindulok a városba, hogy a még tavaly, az utolsó rajzpályázatomon nyert könyvutalványomból megvegyem Vitray könyvét, meg még valamit, ja, meg talán veszek jelentkezési lapot is, most, hogy felvettek valahova, indul a második menet...

Ui.: Tudom már miért fáj a fejem. Az utolsó álmom az előző éjszakából az iskolával kapcsolatos. Azt álmodtam, hogy megint érettségiznem kellett, magyarból emelt szinten ismét, de Kertvárosban írhattam ZM felügyeletével, aki azt mondta, hogy erre nincs három órám, csak egy, mert már nem először írom, mondanom sem kell, hogy közöm nem volt az anyaghoz. Aznap még művtöriből is szóbeliznem kellett volna, bár a tételekről nem tudtam semmit. Szóval ettől fáj a fejem, hogy valami az eszembe jutott, amire csak félig jó emlékezni. Talán ma még írok egyet, mint a régi szép blogidőkben...